2014. december 5. Mikulás az osztályunkban

    

             Péntek délelőtt ismét eljött hozzánk a Mikulás 
                                       Fotók itt

Szent Miklós legendája

  Valóságos történelmi személyiség volt, aki Törökországban élt, s a keleti egyház máig legtiszteltebb szentje. Krisztus után született 245-ben (Patara városában) egy gazdag család gyermekeként. Nagyon fiatalon árva maradt, szüleit egy járvány vitte el. Tőlük örökölt vagyonával nagybátyjához – aki érsek volt – a város kolostorába költözött. Megszerette az ottani életet, és végül a papi hivatást választotta. 270-ben (Jeruzsálemben) a tengerészek védőszentjévé választották.

   Zarándokútjáról hazatérve Anatólia fővárosában (Myra) legendás körülmények között püspökké választották. (52 évig volt püspök.) Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartották. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította.

   Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Ilyen, a legendájához tartozó következő eset is, ami valóban megtörtént:

   A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemesember, akinek betevő falatra is alig jutott. Három férjhezmenetel előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük menjen szolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök. Meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőbe és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. A lányok kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól. Akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és a püspök bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalba épült ház tetejére és a nyitott tűzhely kéményén bedobta az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, a pénz pedig éppen beleesett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni a hóborította Taurus hegy miatt, mivel mindig ilyenkor, télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyak között volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő. De kiderült ez abból is, hogy december 5-én – a névnapja előestéjén – a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa".

Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (342. december 6-án) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt.
  
 Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódját, a Mikulást.

   Erre a jóságos püspökre emlékezünk minden december 6-án, amikor az ablakba állítjuk fényesre pucolt cipőinket, hogy másnap reggel ajándékokkal telve találjuk.